District 4730 - Vereb Daniella

Élménybeszámoló

Az élménybeszámoló-írás talán az egyik legnehezebb dolog a cserediákok életében, mert annyi az új élmény, a temérdek újdonság, új helyek, személyek, főleg ha az ember Brazíliában cserediák, ahogy jó magam is.

A magyar cserediákok közül én vagyok a legdélebbi részén Brazíliának, Curitiba nevű nagyvárosban, amely Paraná állam fővárosa. Azért említettem meg, hogy én vagyok a legdélebben, mert én vagyok az egyetlen, aki ismeri Brazília hűvösebb oldalát is. Igaz központi fűtés nincs a házakban, mert nincs rá szükség, de előfordul, hogy télen a házban kabátot viselnek és az aranyszabály Curitibában, hogy esernyő és pulóver nélkül senki ne menjen el otthonról, mert egy nap alatt előfordulhat a jégesőtől kezdve a kánikuláig mindenfajta időjárás. Viszont panaszra egy csepp okom sem lehet. Mérhetetlenül örülök, hogy Brazíliát választottam vagy talán mondhatni, hogy Brazília választott engem.

Egyszer csak egy új világba és ezzel többé-kevésbe egy új életbe csöppentem. Egy új világba, ahol mindenki karokkal várt. Egy új életbe, amiben szintén boldog vagyok, sőt több mint elégedett. Akárhova mentem érdeklődtek irántam, kérdeztek a messzi szép, kis országról, ahonnan én jöttem, a világ egyik legnehezebb nyelvéről, amit én anyanyelvnek hívok, és még az is előfordult, hogy az utcán visszafordultak és megdicsérték a zöld szemem, mert itt ez ritkaság.

Elvárások és elképzelések nélkül, nyitottan érkeztem ide és hagytam, hogy a dolgok alakuljanak, ahogy alakulniuk kell. Alakultak is. Már a második tökéletes családommal lakom, Curitiba egyik legjobb csapatában kosarazom, rengeteg új barátot szereztem a világ minden tájáról és brazilként élem életem, mintha otthon lennék. Persze az otthon mindig a világ másik végén lesz, ahol karácsonykor esik a hó és Mikulás nem rövidnadrágot hord, de a második otthonomnak örömmel nevezem Brazíliát és boldog vagyok, mikor brazilnak gondolnak, mert alig hallani az akcentusom vagy,mert gyorsan beszélek, és úgy, mint ők, gyakran elhagyja a számat a „Nossa senhora” és a „Meu deus” kifejezés.

Azon szerencsések közé tartozom, aki mondhatni sokat utazik a családjaival is. Tengerpartokra, közeli kis városokba vagy hatalmas, híres városba elképesztő dolgokat látni, átélni. Ilyen volt például a Karnevál Sao Pauloban, az Open Brasil teniszkupa és egy focimeccs, ahol élőben láttam játszani a híres-nevezetes Neymart. A nyüzsgő városokon kívül érdemes megismerni Brazília természeti kincseit és élővilágát, mint az Amazónia vagy Bonito és Pantanal, ahol az természetes, hogy 2 méterre napozik egy-két aligátor az embertől vagy pirányát horgászunk, tukánok és zöld-piros- vagy kék papagájok ülnek a fákon.

Rengetegszer még nekem is nehéz elhinni, hogy tényleg Brazíliában vagyok már több mint 8 hónapja és tényleg ilyen szerencsés vagyok, hogy mindez tényleg velem történik. Persze drága szüleimnek és a Rotarynak kell köszönetet mondanom mindezekért első sorban, mert általuk lehetek itt, ebben a messzi, csodás országban.

Vereb Daniella
Brazília, Curitiba (D4730)