Vissza ide: Mexikó >>

District 4160 - Menyhei Zsófi

Hol is kezdjem, nagyon nehéz egy ilyen csodálatos évről egy oldalban beszámolni hiszen nem hiába mondják; ez egy élet egy évben, nem egy év az életben.

Mexikóban voltam tavaly, azon belül Celaya-ban, ami kb 3 órara esik Mexico Várostól. Tisztán emlékszem még amikor eldöntöttük a szüleimmel, hogy akkor jövőre egy évig Mexikóban fogok élni. Akkor még bele sem gondoltam igazán, hogy pontosan mit is jelent ez, kérdezgettek többen, hogy és nem félsz, én biztos nem merném stb. Nem értettem őket, hogy miért nem mernék.

Akkor esett le csak igazán, hogy mekkora dolog is ez, hogy tizenévesen elmegyek egyedül az ismeretlenbe, amikor már az indulás napján Ferihegyen álltam, vállamon a Rotary blézer. Csak a könnyes búcsú pillanataban jutott el az agyamig, hogy most tényleg elmegyek, ez tényleg megtörténik.

A Houston-i csatlakozásom lekésése miatt kissé megkésve de megérkeztem Mexikóba ahol egy tündéri család fogadott, akik szerintem ugyan annyira izgatottak voltak mint én, hogy végre megérkeztem.

Egyáltalán nem volt nehéz az első pár hét, sőt az egyik legizgalmassabb része volt az évnek. Egy két szót tudtam összesen spanyolul amikor kimentem, de ez nem okozott különösebb gondot. Hallottam többektől tanácsként, hogy mindenre mondj igent, mindent próbálj ki. És így is tettem. Kérdezte a nővérem spanyolul, hogy szeretném-e vele ezt meg ezt csinálni de én persze nem értettem h miről beszél, sebaj, bólogattam nagyokat, hogy sí, sí. Így születtek életem legviccesebb és legemlékezetesebb élményei.

Nem emlékszem, hogy lettem volna életemben valaha is annyira izgatott és kiváncsi mint azokban az első hetekben, minden új volt és rettentő érdekes.

Aztán megkezdődött a suli, ami még több újabb élményt tartogatott. A spanyoltudásom gyorsan fejlődött és nemsokára már nem jelentett nehézséget az, hogy spanyolul kommunikáljak. Nagyon kedvesek és befogadóak voltak a többiek, rengeteget kérdeztek, érdekelte őket, hogy miket szeretek, milyen nálunk.

Annak ellenére, hogy a város nem volt túl nagy, tizenhárman voltunk cserediákok ott, s ők lettek a legjobb barátaim. Nagyon szoros barátságok alakultak ki közöttünk, hisz ugyan abban a szituációban voltunk, hasonló örömeink és bánataink voltak, így jól megértettük egymást.

Hihetetlenül hiányoznak- két lánnyal, akik a legjobb barátnőim lettek és már-már a nővéreimnek tekintem őket - azt tervezgetjük, hogy mikor es hol találkozunk most nyáron. A legszebb és legfelejthetetlenebb pillanataim a cserediák barátaimmal voltak.

Az elején írtam, hogy milyen varázslatos volt az első pár hét. Ahogy telt az idő ez a varázslatosság csak egyre jobban fokozódott, még jobban éreztem magam minél többet voltam ott. Miután megszoktam a nyelvet, iskolát, családot, és megismertem a várost olyan volt, mintha évek óta ott éltem volna.

A district ahol voltam (4160) sok utazást szervezett így bejártuk az ország nagy részét és gyönyörű dolgokat volt lehetőségünk látni. Ezen kívül a családokkal is utaztam ide oda.

Mielött kimentem Mexikóba úgy tekintettem egy évre, mintha egy örökké valóság lenne. Ez hamar megváltozott, amikor észrevettem, hogy már június van és meg van a repülőjegyem a visszaútra. Elképesztően hamar eltelt az idő és én meg csak értetlenkettem. Nem tudtam felfogni, bele sem gondoltam előtte, hogy ennek az évnek valamikor vége lesz és akkor utána már semmi sem lesz olyan, mint abban a csodálatos egy évben.

Arra meg főleg nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön a hazarepülés ideje. Leírhatatlanul nehéz volt eljönni, elbúcsúzni a barátoktól, a családoktól, otthagyni az országot ahol leéltem életem eddigi legjobb évét.

Amikor június végén felszálltam a repülőre a csomagjaim értéktelennek tűntek, a legfontosabb dolgok nálam az emlékeim voltak.

Szintén leírhatatlan érzés először megölelni a családodat egy év után. Ennyi idő távollét alatt érted meg csak igazán, hogy mennyire szerencsés vagy, hogy Ők a Te családod és, hogy mennyi mindent köszönhetsz nekik.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a cserediák programot. Felejthetetlen élményekkel, örökké tartó barátságokkal ajándékoz meg. Megtanultam egyedül megoldani a problémáim, kiállni magamért, és mindenekelőtt elfogadni és tisztelni azt, hogy más emberek különbözű módon élnek és gondolkodnak. Sosem felejtem el, amikor visszajöttem és egy pár hét múlva megértettem, hogy itt semmi sem változott. Az egyetlen dolog, ami más volt, az én voltam.

Beleszerettem Mexikóba, a nyelvébe, az ételeibe és a városaiba. Most már nem olyan egyszerű számomra a “haza” szó. Mert két hazám van, hiszen Mexikóban is ugyan úgy otthon érzem magam, mint itt. Nem lehetett volna számomra jobb hely a csereévemre, mint Mexikó, tiszta szívből ajánlani tudom mindenkinek, hogy ismerje meg ezt a varázslatos országot.
Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá és ne hiányozna.

Menyhei Zsófi
District 4160