Vissza ide: Mexikó >>

District 4150 - Vass Flóra

Arra kértek, hogy írjak egy beszámolót a tavaly Mexikóban eltöltött csereévemről. Nem tudom, hol is kéne elkezdenem, mert az utazás előtti pakolós időszakot még nem igazán lehet annak nevezni, de a ferihegyi repülőtéren sem éreztem még igazán, hogy ez tényleg valódi. Ott ültem a beszálló kapu előtt a Rotary blézeremben,a családtól már elbúcsúztam,és azon gondolkoztam,hogy ez most tényleg történik e,vagy csak álmodok.

A kétkedés akkor múlt el úgy igazán, mikor kisétáltam a Guadalajara Aeropuerto érkezési kapuján, és ott várt rám az első családom, izgatottan és ugyanúgy zavarban, mint én. Az első időszak nem ment zökkenő mentesen, mert én még nem beszéltem a spanyol nyelvet, közülük meg csak az egyik húgom tudott besegíteni a kommunikációba, de azért mindig sikerült kitalálni valamit, és megoldani a problémákat.

Mindenki azt mondta a kiutazásom előtt, hogy nem félek e ilyen hosszú ideig távol lenni a családomtól,barátaimtól és otthonomtól, de az idő gyorsabban telt mint én azt valaha is gondolni mertem. District találkozó, rotarys programok, első utazás a tengerpartra, cserediák találkozó,ahol végre én is találkoztam a magyar barátaimmal, az első iskolai kirándulás Mexikó városba, és az első családcsere. Rajtam kívül 8 cserediák volt a városban, és olyan igazi barátságok alakultak ki veszekedésekkel, nevetésekkel és mindennel együtt, ami ebbe bele tartozik.

A második családommal nagyon közeli és igazi kapcsolat alakult ki sok közös szép utazással,és felejthetetlen emlékkel. Nagyon sokat köszönhetek nekik. A legjobb barátnőm egy brazil lány, Gabi volt, akivel az utolsó hónapok minden napját együtt töltöttük, és szerencsére tényleg igaz barátság alakult ki kettőnk között. Ez az év megtanította azt, hogy mennyire fontosak a barátok,akik akkor is ott voltak mellettem, amikor sírtam,akkor is mikor nevettem, együtt ebédeltünk mikor volt pénzünk, és együtt néztük az ebédelőket,amikor meg nem.

Május elsején elutaztunk Mazatlánba az utolsó nagy district konferenciára, ahonnan 5 nap múlva elindultunk eddigi életem egyik legszebb kalandjára, a Ruta Mayara. 45 cserediák 1 hónapig összezárva egy buszba körbejárja Mexikó gyönyörűséges helyeit és csodáit. Eljutottunk északról délre, megismertünk különböző szokásokat, embereket és ételeket, emellett megismertük egymást. Annyira megszoktuk a másikat, kiismertük a heppjeit, tudtuk mit szeret és mit nem, buliztunk együtt, sírtunk együtt…soha nem fogom elfelejteni.

Az iskola szintén olyan emlékeket adott nekem, amik mindig a szívemben maradnak. Sok barátot szereztem a tanárok és az osztálytársaim közül is. A mai napig tartom velük a kapcsolatot és nagyon hiányoznak! Szerencsésnek mondhatom magam, mert a harmadik családommal is nagyon jól kijöttem, ők is mindent megtettek azért, hogy szebbé tegyék az évemet. Június végén, mikor már közeledett az én hazautazásom időpontja is,a második családom elvitt engem San Franciscoba, családi nyaralásra, ahol tudtam találkozni az ikertestvéremmel,Lucával,aki pont ebben az évben volt cserediák Amerikában. Fantasztikus élmény volt már maga Amerika, hát még az a pár nap,amit a testvéremmel tölthettem el ebben a meseszép városban.

A búcsúzás egy nagyon nehéz része a cserediákságnak, és ezt mindenki el is mondta nekem, de amikor ott tartottam, hogy nekem kellett elbúcsúznom, akkor éreztem a súlyát. Tudtuk, hogy soha többet nem leszünk megint ugyanitt, ugyanígy mindannyian,ráadásul azt sem tudtuk biztosan,hogy mikor látjuk a másikat, vagy látjuk e még egyáltalán. Szerencsére tudunk beszélni a másikkal az interneten, de ez nem tudja pótolni a személyes beszélgetéseket és hülyéskedéseket.

Ez az álomév sok mindenre megtanított. Nem csak az önállóságra, és hogy talpraesettnek kell lenni, hogy elérjük azt, amit szeretnénk, de arra is, hogy a család mennyire fontos, hogy legyünk büszkék arra,ahonnan elindultunk, és hogyha igazán hiszünk valamiben,akkor azt meg is fogjuk szerezni!! Ezért mind nagyon hálás vagyok a Rotarynak, nélkülük ez nem történhetett volna meg!

Személy szerint én mindenkit csak bátorítani tudok mindenkit, aki gondolkozik azon,hogy egy évet a világ másik felén töltsön el!Megismerhetsz egy teljesen más kultúrát, új embereket , és az év végén majd hozzá kell tenned az „Anya” szó után, hogy az első második,harmadik, igazi. Barátaid lesznek a világ összes feléről,és következő utazásod alkalmával csak a vonatjegyet kell fizetned,mert mindenhol lesz valaki,aki befogad,csak mert cserediák voltál. Itt bekerülsz egy nagy családba, ahol mindenki számíthat mindenkire! Vágj bele, nem fogod megbánni! (:

Vass Flóra
Mexikó D4150
2102/2013