Vissza ide: Argentína >>

District 4815 - Füzi Veronika

Üdv mindenkinek!

Az én nevem Füzi Veronika és 17 éves vagyok. Lehetőséget kaptam a Rotarytól, hogy Argentínában tölthessem a 2013-2014-es tanévemet, a 4815-ös districtben, Cordoba provinciában. Augusztus 18-án, várakozással telve érkeztem meg a repülőtérre, ahol a leendő családom várt és két rotexes fiatal. Először egy kicsit meg voltam szeppenve, az új környék, idegen emberek és természetesen az érthetetlen spanyol nyelv hallatán, de később hozzászoktam.

Az én helyzetem eléggé különleges, mivel tulajdonképpen egy családnál vagyok egész évben, csak a házakat váltogatom. Először az egyik nagyszülő, utána a nagynéni, majd a másik nagymama. Meglepő, de hihetetlenül jól éreztem magamat az eddigi helyeken, most pedig a harmadik házba fogok átköltözni. Az én véleményem, hogy nincs rossz család, csak alkalmazkodásra képtelen, lusta cserediák. Nyilván vannak kivételek, de mindig elsősorban rajtad múlik, hogyan jössz ki a fogadó családdal és hogy mennyire fogadnak be téged. A nyelvről ugyanezt gondolom, én személy szerint egy szót sem beszéltem spanyolul, mikor megérkeztem, még köszönni se nagyon tudtam, ma pedig megértek mindent, akár már jó szinten fordítani is tudok egyik nyelvről a másikra. A spanyolról mindenki azt mondja, hogy nagyon könnyű nyelv és szinte semmibe sem telik megtanulni, csak amikor megkérdezik tőlük, hogy a 18 igeidőből mennyit tudnak, akkor esik le az álluk.

Ez az ország óriási, sivatagtól kezdve tengerig, hótól kezdve forróságig, 7000 méteres hegytől,óriási síkságokig, minden megtalálható benne. Mind állat- és növényvilágban, valamint természeti formákban nagyon gazdag. Nem véletlenül, hiszen ez a világ 8-ik legnagyobb országa, itt aztán lehet utazni hetekig is. Én nemrég jöttem vissza a 14 napos északi túráról, ősszel pedig a déli túrára mentem. Csodálatos helyeket láttam, leírhatatlan élményekkel gazdagodtam és persze sok baráttal, a világ különböző pontjairól. Megérte elmenni mindkettőre, a két utazás nagyon különböző egymástól, de mégis egyben hasonlítanak, hogy muszáj részt venni rajtuk. A legfontosabb helyeket foglalják magukba, amikből az argentínok a felét sem látták, de neked mégis lehetőséged van rá, hogy mindenhova elmenj és egyszerűen csak élvezd Argentínát.

Az iskola még ami érdekelhet benneteket, mivel a déli féltekén vagyunk, itt akkor van tél amikor otthon nyár. Én egy végzős osztályban voltam az első félévben, úgy ahogy most is,csak másik osztályban. Nagyon kedvesek voltam velem, segítettek mindenben és jó barátok lettünk. A régi osztálytársakkal még most is tartom a kapcsolatot, úgy ahogy az újjakkal is, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy jól érzem magamat a suliban és bejárok rendszeresen. Általánosságban is el lehet mondani az itt élő emberekről, hogy nagyon segítőkészek, nyitott szívűek, talán sokkal felszabadultabbak az európaiaknál, nem stresszelnek rá a dolgokra, mindent nyugodtan csinálnak és nem sietnek el semmit. A magyar cserediákok nem nagyon választják Argentínát, talán csak azért, mert nem ismerik, vagy más okból, de szerintem ezen mindenképpen változtatni kéne. Szuper ország, az emberek kedvesek, a helyek hihetetlenek és a nyelv is hasznos. Elég sok országban beszélnek spanyolul és az olaszt, sőt a portugált is meg lehet vele érteni. Egy szó mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az országot. Sok sikert a leendő cserediákoknak, akik pedig még választás előtt vannak, Argentínát jelöljék meg egynek mindenképpen.

Egy boldog cserediáklány Argentínából