Vissza ide: Németország >>

District 1950 - Teszár Balázs

Tisztelt Rotary Club!

Teszár Balázsnak hívnak, és Németországban töltöttem 1 csodálatos évet. Leírhatatlan mindaz, amit kint átéltem, de azért egy rövid próbát teszek vele.

Amikor - úton Németországba - a vonaton ültem, sokat gondolkodtam rajta, hogy én miért is jövök ide. Ezt a gondolatot fejben gyorsan helyre is tettem, hogy valószínűleg életem legszínesebb és első önálló évét fogom átélni. Ez azonban csak akkor fog menni, ha egy kicsit elszakadok a magyar kötődésektől és kapcsolatoktól, és itt állom meg a helyem, teljes mértékben kihasználva ezt az 1 évet - és ez így is lett.

Egy Apolda nevezetű thüringiai kisvárosba kerültem (kb. 25 000 lakos), ahol az időm nagy részét töltöttem (iskola), viszont 3 különböző településen voltam fogadócsaládoknál. A kezdés nem volt egyszerű. Az első családom nem beszélt angolul, én pedig nem beszéltem németül. Az iskolában is németül beszéltek velem, így az angol óra egy csoda volt, végre értettem valamit.

Mivel ezt a szituációt kellemetlennek éreztem, elhatároztam, hogy ennek, amilyen gyorsan csak lehet, véget vetek, és megtanulok németül. Így az iskolában az órákon mindig nálam volt a német-magyar könyvem, és mindig abból tanultam. 1 hónapon belül már beszéltem, így az egykori hátrányom az előnyömre vált. A tanárok és a diákok rendesek voltak, és sokat segítettek, főleg az elején, amiért nagyon hálás vagyok. Erőfeszítésem talán nem volt hasztalan, mert a cserediákok közti tavaszi német nyelvi versenyen második lettem.

A cserediákságom alatt az összes lehetőséget igyekeztem kihasználni, mind a Rotary rendezvények, mind a tanulás, a sport, a zene, és a „német kultúra/városok megismerése” terén. A Rotary-programokon mindig részt vettem, a németet intenzíven tanultam, „többletsportokat” űztem (tízpróba, capoeira, calisthenics, úszás, ping-pong, kosárlabda, röplabda, foci), sokat zenéltem (gitár, berimbao), és hétvégente lehetőség szerint igyekeztem minél több várost megnézni illetve ismerősöket meglátogatni. Unatkozni lényegében nem volt időm.

Az Európa Túrán is volt szerencsém részt venni, ami egy 3 hetes utazás volt busszal a következő városokon át: Hannover, Brüsszel, Bruges, Párizs, Avignon, Pisa, Nizza, Monaco, Firenze, Róma, Vatikán, Velence, Salzburg, Bécs, Budapest(!), Prága, és végül Drezda. Ez a túra volt a cserediák év csúcsa, hihetetlenül jól éreztem magam, és sikerült jó barátokra szert tennem.

Ebben az 1 évben több mindent tapasztaltam meg, mint eddigi életem során. Itt tanultam meg, hogy mennyivel könnyebben veszi az ember az akadályokat, ha mindig jókedvű és pozitív, és hogy minden (rossz) szituációból a lehető legjobbat kell kihozni, és talán mindenekfelett, hogy mit is jelent igazán embernek lenni.
Szeretnék hálás köszönetet mondani a Rotary mozgalomnak, így a Szolnoki Rotary Clubnak, hogy ebben a csodás élményben részt vehettem, és cikkemet egy idézettel szeretném zárni, amit anno egy brazil cserediáktól hallottam, aki Magyarországon töltött 1 évet.

„Ne sírj, mert vége, mosolyogj, mert megtörtént.”

Teszár Balázs